A tavalyi év végén gazdaságossági okokra való hivatkozással számtalan szárnyvonalán amputálta a MÁV a kistérségi közlekedésre szolgáló , másodrendűnek számító járatait. Így van ez rendjén... Aki közlekedni akar, igaz vonalanként mindösszesen csak néhány száz ember, az üljön buszra, használjon privát autó, esetleg tanuljon meg repülni, vagy mégegyszerűbb, ha símán a seggén marad...
Manapság, ha valaki cégalapításon töri a fejét, két dolgot tehet. Vagy sürgősen szakorvoshoz fordul, még nem okoz önmagának és családjának végérvényes lelki-mentális károsodást, vagy keres magának egy weblapszerkesztőt aki uszkve egy hét alatt megteremti érvényesülésének modern feltételeit, természetesen szigorúan elképzelései szerint, és innentől biztos út vezet a sikerhez. Vagy nem...
Gumikerekes paraszt vagyok, azaz a dolgaim intézéséhez be kell járnom "vidékről" a székes fővárosba a lepusztulóban lévő járművemmel az egyre drágább benzint fogyasztva az egyre szarabb utakon. Néha kifejezetten hálát adok a sorsnak, hogy olyan helyen lakom, ahonnan még a GPS útvonaltervezője sem tudna más aszfaltcsíkot választani a megközelítésre mint a 10-t, ezen az úton meg napközben nincs száguldozás...
A választásokig még van egy kis idő. Az a közel négyszázezer honpolgár, aki ma munkahely nélkül tengeti sanyarú napjait, még várhat egy darabig, míg dúskálhat Jóviktorunk által majdan megteremtendő egymillió munkahely valamelyikében. Akad azért köztük néhány elvetemült, ilyen lennék magam is, aki a elejébe próbál haladni az eseményeknek és önként , ha nem is dalolva vállalja be a munkahelyteremtés self made variációját.
Rólunk magyarokról az a hír járja, hogy olyan funny kis nép vagyunk. Jópofa, vicces, mindenből tréfát csináló , bohém kis nemzet, cukipofa emberekkel, édi-bédi alattvalókkal, akik csak úgy vidáman élnek bele a vakvilágba. Néha azt hiszem van is benne némi igazság, mert humor nélkül néha már nehéz is lenne elviselni, ami a kerítésen belül folyik...
Hallgatom csak, nézni már nem is bírom a különféle híradásokat, és hallom ám, cirkusz tört ki a melegétkezési utalvány / latin nevén kajazsuga / körül immáron többedszer. Komoly razziák indultak el különféle kereskedelmi egységek felé, akik elnevezés ide, pénzügyi szándék meg oda, nem átalják elfogadni a mezei melóstól az étkezési utalványát, és a szerencsétlenjei így eleddig vásárolhattak rajta napi fogyasztási cikkeket, kenyeret , cukrot, mosószert, urambocsá egy - két üveg sert az apjuknak. Eddig...
Tudom hogy választások közeledtével szarral dobálunk, fűt- fát meg igérünk. Nem volt, és nem lesz ebben az országban egy olyan nyamvadt parlamenti választás , ami oly simának látszana , mint a mostani. Lefutott az, már Öszödnél, amin mindenféle MÁV-os, BKV-s, Margit-hidas , stb. botrányok csak tovább segítettek, és ezt ilyenkor bár fájó, de el kell fogadni. A vesztesnek is.
Ma reggel korán lökött ki az ágy, letoltam a reggeli koffeinem, mellé a kötelező cigaretta, és mint hajnali unaloműző, nyomom az on gombot. Gondoltam "lábujhegyen" elszörfölgetek a gépen, míg kedvesem édes álmát befejezi, és csónakja partot ér az álmok kikötőjében. Mit ád a jó Isten? Az eddig hűséges számítógépem valami olyan hangokat adott ki magából, amitől niná, hogy még kutyám is kelletlen vicsorral fogadta a reggeli csocsiadagot...
A konvoj lépésben haladt, hogy a választási kampánykörútjára érkező elnöki pár mosolya mindenki számára mindörökre emlékezetes maradjon. A menetoszlop lerövidített útvonalon haladt, a Love Field reptérről a dallasi World Trade Center felé, a Houston street és az Elm street éles balos kanyarja következett , amikor a lövések a könyvraktárból /is?/ eldördültek. J.F. Kennedy , az Egyesült Államok 35. demokrata, és egyben máig az egyetlen római katolikus elnöke szétroncsolt koponyával csuklott az elnöki Lincoln hátsó kárpitjára, holtan.
Irigykedünk bizonyos országokra, mert vagy természeti adottságokban, vagy szolgáltatásokban gazdagabban vannak eleresztve, ami az adott országnak turizmust jelent. A turizmus meg vendégéjszakában számolható zsetont, szállodakihasználtságot, autópályamatrica forgalmat, ad abszurdum egy - egy nemzeti légitársaság gépeinek gazdaságosabb kihasználását is jelentheti. Ez okos marketing, vagy ha úgy tetszik nemzeti imázsteremtés, vagy ha mégúgyabbul tetszik akkor ez ügyes árukapcsolás.
Valamikor vele kezdődött. A magyar ipar óriása, a Tungsram, anno birtokolta az egész világpiacot, emlékszem foszlott memoriámmal, hogy még dömping ár okán az amerikai konkurens is beperelte az izzóit a nagy kontinensre szállító gyártót . Budapest , Vác,Győr ,Nagykanizsa, Hajdúböszörmény ....hogy csak fejből soroljam azon telephelyeket , ahol munkahelyek ezreit működtette, és közben Edison örökségével fénybe borította a világot.
Amikor gyermekkoromból felcseperedtem, és beléptem a nagybetűs életbe, azt hittem emberré válhatok az akkor társadalmilag általánosan megfogalmazott , besulykolt, szakadt, csöves, suttyó megitélésből...
Kikapcsolta a szolgáltató a vezetékes telefonom. Alapvetően nem vágott földhöz a dolog, szinte csak dekorációnak használom, de azért bosszant a dolog, elvégre sosem lehet tudni, mikor éppen melyik direkt-marketing cég nem fog tudni elérni utazási ajánlatával, csak néhány kérdés erejéig tartjuk fel önt, vagy az ön már megint nyert valamit akció keretén belül.
Régi motoros vagyok a műfajban. Nem igazán rácuppant megszállott, de azért kiveszem a magam részét a háló forgalmát hivatalból is, meg priviben is. A Matáv majd jogutódja a T-Online szolgáltatja a "szolgáltatás" , amióta a rendszer beköttetett, és mert nem szokásom a kispályázás, hát a korlátlan hozzáférésű, szupergyors adatforgalmú, szélessávúra kötöttem meg velük a szerződésem, ma már horrorisztikusan drága tarifáért.
Az 1910-s gazdasági világválság idején tűnt fel, és azóta ingyenkonyhájával vastagon beivódott a szegények jótevőinek aranykönyvébe Feinsilber Róbert neve. Ő volt az a hontalan tróger, aki napi 200-300 tányér ingyen meleglevesével, és az akkori nyomort kihasználandó mutyijaival egyszerre volt a szegények rajongott Róbert bácsija , és a nyomor ügyes haszonélvezőjeként bécsi palotatulajdonos. Élettörténete külön sztory, ezért bevezetőmben csak mint a sors különös párhuzama jelenik most meg életműve....
